A nagy mélységből szüntelen
A nagy mélységből szüntelen
hozzád kiáltok, Istenem: Haláltól
mentsd meg lelkemet: fogadj be
engemet!
Amint vagyok, jövök, amint
vagyok, jövök, Fiad érettem onta
vért, fogadj be, Jézusért!
A bűn sarába élve lenn, a jóra
lelkem képtelen, Fogadd be
gyenge gyermeked, fogadj be
engemet!
Amint vagyok, jövök, amint
vagyok, jövök, Fiad érettem onta
vért, fogadj be, Jézusért!
A bátorságom gyávaság, a
bölcsességem kábaság; Más nem
segíthet, ha Te nem, fogadj be
Istenem!
Amint vagyok, jövök, amint
vagyok, jövök, Fiad érettem onta
vért, fogadj be, Jézusért!
Az életem üres, szegény, nincs
benne fény, de van remény. Hogy
akinek kegyelme nagy, vesznem
engem se hagy.
Amint vagyok, jövök, amint
vagyok, jövök, Fiad érettem onta
vért, fogadj be, Jézusért!
Home