Maga mellé vette Jézus

Pétert, Jánost, Jakabot,

Együtt mentek fel a hegyre,

ott az Úr elváltozott.

Mint a nap felhőtlen égen, arca éppúgy tündökölt,

Egész lénye fényben lángolt, dicsőségbe öltözött.

Míg az égnek fénye áradt, Mózes, Illés megjelent,

Isten tervét együtt látták,

és feltűnt a zord kereszt.

Ekkor fényes felhő támadt,

s hangzott Isten szózata:

„Jézust hallgassátok mindig,

Ő az Isten szent Fia!”

Uram! Míg e földön jártál, tenger kín és próba várt,

Végül Golgotára vittek,

s rád a sírnak éje szállt.

De én láttam dicsőséged, szívem hittel vallja ezt:

Élet támadt fel a sírból, véred üdvöm ára lett!

Veled lenni vágyom, Jézus,

de a völgyben munka vár,

Majd, ha sátorom leomlik,

célhoz érek trónodnál.

Home