Uram, Isten

Uram, Isten, már meggyújtom

Én estvéli áldozatom,

Fölgerjesztem tüzét, lángját,

Mely csak néked lobog hálát.

A hit unszol, hogy meggyújtsam,

A hűség, hogy el ne oltsam,

Mert örömben és bánatban

A Te áldó kezed rajtam.

Szemed virraszt én fölöttem,

Angyalaid körülöttem

Tábort járva vigyáznak rám,

Én Istenem, én jó Atyám.

Most is, hogy már jő az éjjel,

Oltalmadban rejtőzöm el.

Istenem, ha Te vagy vélem,

Semmi baj nem érhet engem.

Te állj mellém, Uram, akkor,

Ha napomra száll az alkony,

S ha az ágyam sírban lészen,

Te ébressz fel, Uram, engem!

Home