A ködön át, az éjen át

A ködön át, az éjen át,

a mélyen át, a lápon át

keresi lelkem otthonát.

Én megállnék, leomlanék és

botlanék és hullanék,

és minden veszve volna rég.

/: De óv a kéz és tart a kéz

és áld a kéz, a drága kéz.

Elveszni lenne így nehéz. :/

Csüggedni miért?

Remegni miért?

Aggódni miért?

Kérdezni miért?

Ki Vele járt, mind célhoz ért.

Magamba’ nem, erőmbe’ nem,

Imámba’ sem, hitembe sem,

de benne bízom teljesen.

/: Itt a kezem! Fogd a kezem:

árva kezem, gyenge kezem!

Tudom, hogy

így megérkezem! :/

Tudom, hogy így megérkezem.

Home