A golgota
Magasan áll a Golgota ormán
A szent kereszt, elhagyatva, árván.
Csak egy angyal zokog ott magában,
Elmerülve méla fájdalmában.
Ó, ha akkor ott lehettem volna,
Mint a zápor, a könnyem úgy folyna.
Minden csepp vért százszor megcsókolnék,
Nem mennék el soha többé onnét.
Vértől ázott keresztfa ágára
Az angyalnak könnye csorog rája.
Szánva néz a töviskoszorúra,
melytől elhalt az angyalok ura.
Ó, ha akkor ott lehettem volna,
Mint a zápor, a könnyem úgy folyna.
Meghasadna, megrepedne szívem,
Ott zokogván a kereszt tövében.
Egyedül állunk melletted, Uram,
Néma szívvel és bűnbánóan.
Sok a vétkünk, mint a tenger árja,
Sír a lelkünk, tekints néha rája.
Ó, ha mi ezt előbb tudtuk volna,
Lelkünk bűnnek rabja most nem volna,
Hogy Te, Uram, a golgota ormán,
Minket vársz oly elhagyatott árván.
Home