Mint száraz, forró nyárban

Mint száraz, forró nyárban

a puszta vízre vár,

Vagy mint a

szomjas szarvas,

hogy forrást lelne már,

Úgy fut fáradt lelkem

tehozzád, Istenem,

Csak szólj egy szót,

és szívemben

a béke megterem!

Szent házad áldott otthon,

hol véled lenni jó;

Itt Szellemed kiárad

és elhalkul a szó.

Mert átléptem én már

a csendnek ajtaján,

Örökké áldom boldogan,

hogy így szeret atyám!

Home