Mennyei otthonom, drága vagy

Mennyei otthonom, drága vagy nekem!

Szívem sóvárg, oly drága vágy:

Pihenni kebleden.

E nagy világ oly idegen,

Itt nincsen otthonom;

Az én hazám: fönt van a mennyben,

Szívem csak oda von!

Fölfelé, ég felé vágyom szüntelen,

Ahol, tudom bizonyosan, a lelkem megpihen.

Nehéz a harc itt mindennap, e bűnös világban,

Küzdelmem egyre súlyosabb

S nehezül porsátram.

Hiszem, hogy nem soká’ tart a próba már

S Atyám házában örök üdv nagy boldogsága vár.

Mit emberfül nem hallhat meg

És nem láthat a szem,

Mit ember észbe nem vehet,

Ott sorsomul leszen.

Home