Valamikor kezdetben élt egy ember Édenben

1. Valamikor kezdetben,

élt egy ember Édenben.

Unta éltét, bánta létét

egyedüliségében.

2. Milliónyi sok virág,

a szelíd állatvilág,

A madárdal ének árja,

neki az nem boldogság.

3. Sem hideg tél, sem hő nyár,

sem betegség, semmi kár.

Őszi hullás, élet múlás,

őreá ez sosem vár…

4. Járt a fák közt szótlanul,

eléje fut két kis nyúl,

Két oroszlán, majd két farkas

szelíden hozzásimul.

5. Kismadárka csicsereg,

vállára száll egy sereg,

Nem óhajtja, el is hajtja,

Ő csak egyre kesereg.

6. Miért olyan szomorú,

miért a szemében bú?

Nincs ki szóljon s kihez szóljon,

ül egyedül szótlanul.

7. Szólt az Isten az égből:

Nem jó néki egyedül.

Rendelt néki házastársat.

Nem lesz többé egyedül.

Home