Ha alkonypír bíborba vonja
Ha alkonypír bíborba vonja
Az esti égnek fellegét
Eltűnik már a nap sugára,
S madárdaloktól zeng a lég;
Hálával megtelik a szív,
És minden áhítatra hív.
Bár hallgatag a rét virága,
De szótlan is imát rebeg,
És színpompás kelyhét kitárva,
Fejét szelíden hajtja meg.
Az égbe küldi illatát,
Az Alkotóhoz sóhaját.
Oly kedves a hűs esti élet,
Mikor minden nyugodni tér,
Ó, ember, int a szép természet
S a csendben elközelgő éj:
Légy telve hálaérzettel,
Te is imába mélyedj el!
Home