Ha reád gondolok

1. Ha reád gondolok, ó, Betlehem,

Nagy öröm tölti el a kebelem.

Istennenk irgalmát itt láthatom,

Jézusom kegyelmét csodálhatom.

Fölvette a nyomort önkéntesen,

Megjelent egy kicsiny, szegény helyen,

Nem hiú pompa közt, nem gazdagon,

Pedig a menny üdve Nála vagyon.

2. Ha reád gondolok, ó, Betlehem,

Vigaszom csakhamar én meglelem.

Hisz lehet helyzetem bármily szegény,

Meg nem vet Jézusom, jól tudom én.

Eljön Ő szívesen, meg nem utál,

Benne a szív hű barátra talál.

Ki értem fölvette a nagy nyomort,

Mostan is hű kezén ápolva hord.

3. Ha reád gondolok, ó, Betlehem,

Helyzetem csakhamar megérthetem.

Szívem talán egy rideg palota,

Földi fény, dőreség, nagyzás hona?

Vagy pedig szívem kicsiny Betlehem,

S megszülettél benne, ó, Mesterem?

Jó tehát, üdvös és kívánatos:

Legyen a szív szelíd s alázatos!

Home