Ím, hozzuk Néked hálatelten
1. Ím, hozzuk Néked hálatelten,
Hódoló szívünk, jó Atyánk;
Szent hálaérzet kél bensőnkben,
Feléd száll, Téged áld imánk.
Jóvoltod dúsan megmutattad,
Köröttünk gazdag most a táj;
Hisz javaidat bőven adtad,
Áldással teljes a határ.
2. Te adtál nékünk lágy esőket,
Öntözted földünk gazdagon,
Hűs harmat lepte kertjeinket
Sok dolgos, nyári hajnalon.
Hogy nap heve a zöld mezőket
Tüzével ne tikkassza el,
Hegy-völgyeinket, rétjeinket
Vigyáztad oly kegyes szemmel.
Napfénnyel áldád kertjeinket
Mely éltet, táplál és nevel,
Dús fürttel szőlővesszeinket
Kezeddel ékesítéd fel.
Sok szép gyümölcsünk kellemeit
Te raktad rá ily gazdagon
Megérleléd a völgy kalászit
Termékeny folyópartokon.
Ki tudná mérni nagy jóságod?
Túlterjed az sok csillagon!
Ki ne rebegné imádásod,
Hogy így ellátod gazdagon?
Örök Jóság! E föld-lakóhoz
Küldéd áldásid legjavát,
Nem nézted azt, hogy áld vagy átkoz,
Betöltéd jóval egyaránt.
Csak Néked zeng a hálaének,
Kitől jön égi, földi jó!
Tehozzád száll most a dicséret,
Kegyelmes, szent, nagy Alkotó!
Ím Néked hozzuk javainkat,
Mert gazdagítád életünk,
S hogy áldásod ily bőven adtad,
Köszönjük néked, Istenünk!
Home