Lábaidhoz hullok tört reménnyel

1. Lábaidhoz hullok tört reménnyel,

Mert por és hamu vagyok csupán;

Ámde lelkem mit fényed vezérel,

Bízva fordul kereszted után.

2. Bús szívem jobban epedve vár Rád,

Mint esőért szomjú föld eped.

Ó, jövel, öntsd rá az élet árját,

Hadd legyen szent egységben Veled!

3. Istenem, én méltó nem vagyok Rád,

Ám magam Tenéked átadom.

Itt a szívem, hozza hódolatját

Nagy kegyelmedért, Szabadítóm!

4. Ó, szeretet végtelen csodája,

Mindenek feje, Isten Fia,

Értem jöttél, ég és föld Királya,

Bár vagyok a semmiség maga.

5. Hű Megváltóm, kínos szenvedésid

Bűneim örökre elvették;

Lelked életembe véste már itt

Örök béke mennyei jelét.

Home