Már keresztem vállra vettem

1. Már keresztem vállra vettem,

S Érted mindent elhagyok.

Mindenem vagy; árva lettem,

Honja-vesztett szív vagyok.

Vágyat, célt a múltnak adtam,

Nincs már bennem vak remény,

Mégis gazdag úr maradtam:

Isten és a menny enyém!

2. Ember bánthat és zavarhat:

Szíved áldott menedék;

Sorsom próbál és sanyargat:

Édes csenddel vár az ég.

Nincsen bú, mely könnyet adjon,

Míg kegyelmed van velem,

Nincs öröm, mely elragadjon,

Hogyha nem Benned lelem.

3. Lelkem, teljes üdv a részed,

Hagyd a bút s a gondot el,

Légy vidám, ha meg-megérzed:

Tenni kell még s tűrni kell!

Gondold el: ki Lelke éltet,

Milyen Atya mosolya?

Megváltód meghalt teérted:

Mit bánkódnál, menny fia?

4. Kegyelemből dicsőségbe

Szállj, hited majd szárnyat ad,

S az örök menny fénykörébe

Bevezet majd szent Urad!

Véget ér itt küldetésed,

Elszáll vándoréleted,

Üdvösséggé lesz reményed,

Égi látássá hited.

Home