Miként leszünk, ha majd a célhoz érünk

1. Miként leszünk, ha majd a célhoz érünk,

Győzelmes, végső küzdelmünk után?

E pusztaságból szép hazánkba lépünk,

Az örök Éden arany kapuján.

Ha lábunkról a port majd letöröljük,

És többé már nem verejtékezünk,

Istenünk arcát színről-színre nézzük,

És Nála mindörökké örvendünk!

2. Miként leszünk, ha majd az örök élet

Fényében Véle örvendezhetünk?

Valóra válik sok csodás ígéret;

És bűntől menten Nála lehetünk.

Ott már nem ejtünk könnyet soha többé,

Nem emészt minket gond és félelem.

Részünk lesz majd a dicsőség örökké,

Áld, betölt magával a kegyelem!

3. Miként leszünk, ha majd közelről halljuk

Égi karének áradó szavát;

És zengő hárfák hangján magasztaljuk

Őt, kinek fény övezi homlokát?

Ha messze hangzik Isten városából

A hálaének hangja szerteszét;

Imádat száll a szívek oltáráról,

Zengik a Báránynak dicséretét!

4. Miként leszünk, ha mindazt majd meglátjuk,

Mit fül nem hallott, s szív nem érezett?

Nem volt itt nékünk olyan boldogságunk,

Mint amit Ő, népének készített…

Fel, fel tehát a meredek ösvényen,

Csak küzdjünk bátran, lankadatlanul!

Aki a harcban győzedelmes lészen:

Végtelen üdvvel várja fönn az Úr!

Home