Mily unalmas, bús, üres órák

1. Mily unalmas, bús, üres órák,

Ha Jézust nem láthatom.

Szép madárkák, felhők s virágok,

Ó, minden csak fájdalom…

A nyár messze tűnik ilyenkor,

A mező is letarolt,

De hogyha Ő velem van,

akkor Télben is tavasz ragyog.

2. Az Ő neve legdúsabb illat,

És hangja legszebb zene…

Úgy megtelik szívem örömmel,

Ha rajtam függ két szeme.

Ó, bár volna Ő közel mindig,

Sohasem kívánnék mást,

Nem volna úgy boldogabb senki,

Feledném az elmúlást.

3. Oly megnyugvást jelent

Őt látni, Ő egész világ nekem.

Nincs változás időben, színben,

Történjék bármi velem…

Míg érzem lángját szerelmének,

Addig csak játék a gond,

A börtön is palota lesz,

ha Jézussal együtt vagyok.

4. Ó, Uram, ha a Tied vagyok,

Ha Te vagy napom, s dalom,

Mondd, mért oly hosszú s hideg a tél,

S mért epeszt bú, fájdalom?

Ó, hajtsd el a felhőt egemről,

Csillogjon ott a remény,

Vagy végy engem magadhoz fel, fel,

Hol nem jő tavaszra tél.

Home