Mint a szep híves patakra

1. Mint a szép híves patakra

A szarvas kívánkozik;

Lelkem úgy óhajt Uramra,

És Hozzá fohászkodik.

Hozzád, ó, én Istenem,

Szomjan óhajt én lelkem;

Vajon színed elejébe

Eljutok-e még, Istenem?

2. Könnyhullásim lett énnékem

Étkem éjjel és nappal,

Ha midőn ezt kérdik tőlem:

Hol az Isten, kit vártál?

Lelkem erre kiontom,

És te házad óhajtom,

Hol a hívek seregében

Éneklésben örvendezem.

3. Én lelkem, mire csüggedsz el?

Mit kesergesz ennyire?

Bízzál Istenben, nem hágy el,

Még majd örvendesz Benne!

Mert énhozzám orcáját,

Nyújtja szabadítását;

Én kegyelmes Úr Istenem,

Mely igen kesereg lelkem!

4. Örvénylése árvizednek

És a zúgó hagy habok

Rajtam összeütközének,

Mégis Hozzád óhajtok;

Mert megtartasz úgy nappal,

Hogy ezért nagy vígsággal

Éjjelente zengem Néked

Éneklésben dicséreted.

5. Én lelkem, mire csüggedsz el?

Mit kesergesz ennyire?

Bízzál Istenben, nem hágy el,

Még majd örvendesz Benne,

Mert nekem szemlátomást

Nyújt kedves szabadulást,

Megmutatja nyilván nékem,

Hogy csak Ő az én Istenem!

Home