Mint tágas rét
1. Mint tágas rét és tiszta vizű forrás,
Mint csöndes vízpart, Uram, a szíved.
Ott szabadságban vígan járunk-kelünk,
Nem köti béklyó lábunk és kezünk.
2. Ám sokan mégis láncok közt vergődnek,
Bűn köteléke nyűgözi szívük.
Még büszke énük börtönében ülnek.
Mely félelemnek köveiből áll.
3. Ó, drága Jézus, Te vagy a reményünk,
Ha Te feloldasz, szabadok vagyunk.
Oly sokan most is szabadságra vágynak
Oldd le a bűnük láncait hamar!
Home