Mint szarvas a hűs forrásra
Mint szarvas a hűs forrásra, úgy szomjazik lelkem Rád.
Vágyódom az élő Isten után, hogy mehessek Hozzád.
Mért csüggedsz el, én lelkem? Hisz' pajzsod Ő és támaszod!
Bízz az Úrban, mert karja megszabadít, hálával áldozol!
Éjjel nappal őrzött nagy kegyelme, éneke volt velem,
Mégis úgy érzem engem elfelejtett: Kőszálam, Istenem.
Küldd el nékem fényed, igazságod, az vezessen engem,
Vigyen el a Te szent oltárodhoz, hadd zengjen énekem!
Home