Ó, Jézus, árva csendben
1. Ó, Jézus, árva csendben
az ajtón kívül állsz,
Bejönnél már, de némán
kulcsfordulásra vársz.
Mi mondjuk, hogy miénk vagy,
Te vagy a név, a jel:
Ó, szégyen, hogy Te légy az,
akinek várni kell.
2. Ó, Jézus, most kopogtatsz,
sebhelyes még a kéz,
Könnymarta kedves arcod
oly búsan intve néz.
Ó, áldott, drága jóság,
mely ennyit tűrve vár!
Ó, bűnök szörnyű bűne,
mely téged így kizár!
3. Ó, Jézus, szólsz,
s a szívhez a szó szelíden ér:
„Így bánsz velem?
Teérted hullt
testemből a vér!”
Bús szégyennel behívunk,
az ajtónk nyitva már:
Jöjj, Jézus, jöjj, ne hagyj el,
a szívünk várva vár!
Home