Ó, Jézus, árva csendben

1. Ó, Jézus, árva csendben

az ajtón kívül állsz,

Bejönnél már, de némán

kulcsfordulásra vársz.

Mi mondjuk, hogy miénk vagy,

Te vagy a név, a jel:

Ó, szégyen, hogy Te légy az,

akinek várni kell.

2. Ó, Jézus, most kopogtatsz,

sebhelyes még a kéz,

Könnymarta kedves arcod

oly búsan intve néz.

Ó, áldott, drága jóság,

mely ennyit tűrve vár!

Ó, bűnök szörnyű bűne,

mely téged így kizár!

3. Ó, Jézus, szólsz,

s a szívhez a szó szelíden ér:

„Így bánsz velem?

Teérted hullt

testemből a vér!”

Bús szégyennel behívunk,

az ajtónk nyitva már:

Jöjj, Jézus, jöjj, ne hagyj el,

a szívünk várva vár!

Home