Ó, jöjj, Te égi Harmat,
Hasd át a lelkünket!
Ó, jöjj, és szenteld, áldjad
A jámbor híveket!
Add szent erőd, mely éltet,
Mert már elfáradtunk.
Ó, öntözd meg a lelket,
Eljő a tavaszunk!
A szívet megindítod,
Egy pillanat alatt,
Ha zeng hatalmas „nem” szód,
Ez gátja tévtannak.
A gőgöt Te megrontod,
Az nyilván szégyen lesz,
És az ki látja, így szól:
Az Úr művelte ezt!