Ó, lenne bár ezernyi nyelvem
1. Ó, lenne bár ezernyi nyelvem,
Ezernyi ajkam énnekem,
Hogy szívem óhajához mérten
Elzenghetném dicsénekem;
Dicsénekre, dicséneket
Arról, mit Isten velem tett!
2. Bár zengne ajkam oly serényen,
Hogy fel-feltörne a napig!
Buzogna hálától a vérem,
Amíg csak eremben folyik;
Hogy lenne
egy-egy dicszengés
Énbennem minden érverés!
3. Mért hallgattok, szívem erői?
Munkára fel hát szorgosan!
Szolgálni Istent, Őt dicsérni,
Imádni buzgón, hangosan!
Ó, lelkem, testem, ne pihenj,
Magasztald, Istent szüntelen!
4. Jóságod vágyom énekelni,
Amíg csak ép lesz a nyelvem;
Hálámnak áldozatát tenni,
Míg élet van a szívemben;
S ha nem lesz erő ajkamon,
Dicsérni fog majd sóhajom.
5. Ó, fogadd hálás éneklésem
Kegyelmesen, jó Istenem!
Add, hogy ez ének még szebb légyen
Te nálad ott a mennybe' fenn,
Amikor majd sok ezrekkel
Dicsérlek örök énekkel!
Home