Ó, Uram, bárcsak tüzed égne
1. Ó, Uram, bárcsak tüzed égne,
Ki magad vagy a szeretet!
S az egész világ megismerne
Mint ég s föld Urát, Tégedet!
Már itt-ott lobban tüzed lángja
Napkelet s nyugat tájain,
Hol Téged, Isten szent Báránya,
Dicsérnek ének hangjain.
2. Ez égi lángok folyton gyújtnak
Jéghideg, elhalt lelkeket.
Sok fáradt szívnek erőt nyújtnak,
Bűnsebre gyógyírt, kenetet.
Az önzést, gőgöt megemésztik,
A lélek szennyét tisztítják;
És bennük, kik az Urat félik,
A hit gyér lángját felszítják.
3. Ó, forrassz egybe minden népet,
És építsd bennük hajlékod,
Gyújts égi tüzet, fényességet,
Hadd töltse be a világot!
Úgy ezrek zengik és százezrek
A béke öröménekét,
Ezt visszazengik hegyek-völgyek,
És áldják az Úr szent Nevét.
Home