Rohan könyörtelen az idő

1. Rohan könyörtelen az idő,

Vele századok, ezredek.

Hervad a szép ifjúság, erő;

A népek, törzsek, nemzetek.

S a múló, rövid földi évek

Eltűnnek éjben nyomtalan,

Repül szelek szárnyán az élet,

Mi is vele megyünk gyorsan.

2. A földi gyönyör mind elmúlik,

A munka, gond, sok küzdelem.

A rang, dicsőség porba hullik,

S nem kell belőle semmi sem.

Ó, ember, mondd, miért születtél?

Mért kell szenvedned itt neked?

Mit tett e földön szomjas elméd?

Porrá lesz mind, mi porból lett.

3. Ez élet vágya, kísértése

Elmúlik, s mégy a sír felé,

És nem gondolsz rá évről évre,

Hogy tested az enyészeté.

De van élet a síron túl is!

A lelkünk örök élete,

Ítélet elé fogunk állni,

Ó, erre gondoltál-e te?

Home