Úgy gyötört a szomj
1. Úgy gyötört a szomj és nem volt erőm
Már elhagyni kő fekhelyem,
Hát hiába volt sok vízmozdulás,
Ha nem gyógyul az életem.
Ó, miért is élnem, ha nincs reményem,
Tekints rám, nagy Istenem!
Hát hiába volt sok vízmozdulás,
Ha nem gyógyult az életem.
2. Az ünnepnap reggel hajolt felém
Egy fehérruhás idegen.
Ó, nem ajkam szólt, csak könnyes szemem,
Ő megfogta hideg kezem.
Szent erő vonult át a testemen,
És otthagytam bús fekhelyem,
A Bethesda fénylett, s tükrében állt
Az én gyógyító Mesterem.
3. Most szökdelj és ujjongj, van már erő,
Te, nemrég még oly béna láb,
És hagyd el most harmincnyolc év után,
A Bethesda bús pitvarát!
Ó nem kell már éltem nyomorban élnem,
Felelt az én Istenem.
Mert elküldte Jézust, szívem Urát,
Ki dicső Megváltóm nekem.
Home