Zarándok utamon

1. Zarándok utamon a menny felé

Néha úgy ellankadok,

Megfáradt szemem a távolba néz,

Felém egy szebb hon ragyog.

Refrén:

Ott ragyog mennyben az én koronám,

Int felém az égi kar.

Megváltóm szeretve vár ott reám,

Ó, bár csak mennék hamar!

2. Bár rögös utamon tövis sebez

És a kereszt oly nehéz,

Vérzik a lábam és könnyes szemem,

Mégis a távolba néz.

3. Ha gonosz ellenség támad reám,

Remegve megállok én,

Megváltóm, bíztatva, így szól hozzám:

„Légy bátor és mit se félj!”

4. Honvággyal szívemben így folytatom

Utam, feléd szép hazám,

Míg végre én benned megnyughatom

Sok szenvedés, harc után.

Home