Ha alkonyul s a nap sugára

1. Ha alkonyul s a nap sugára

Bíbor színében felragyog,

Oly kedves az ég láthatára,

Ha zengnek a madárdalok.

Örömmel megtelik a szív,

És minden áhítatra hív.

2. Habár hallgatnak a virágok,

Hiszen nincsen szavuk nekik,

De íme látható imájuk,

Amint lehajtják fejeik

Alázattal a föld felé

S illatjuk száll az ég felé.

3. Oly kedves a hűs esti élet,

De minden pihenőt keres.

Ó, ember, ember hát a lélek

Tebenned vajon érti ezt?!

Szíved a hála töltse el

Te is imádba mélyedj el!

Home