Egykor a bűn sarában

1. Egykor a bűn sarában voltam veszve,
A szennytől, mélytől fényt nem láttam én.
A bűnnek éje tartott fogva engem,
De Jézus drága karja nyúlt felém.

A bűneimnek szennyét eltakarta,
Lemosta drága vére bűneim,
S én álltam szégyen között bűntudattal,
Ő letörölte bánatkönnyeim.

Ó, drága Jézus, kedves vagy nekem,
Fogadd el tőlem gyarló életem.
Tartsd azt magadnál, drága Őrizőm,
Legyen a mennyben még dicsőbb öröm.

2. A Golgotának keresztjét mutatta,
Hogy bűneim felvitte arra mind,
Hogy adósságom nincs, mert lefizette,
Hogy tette engem bűnbánatra int.

A drága Megváltónak nagy szerelme
Tette e nagy irgalmat énvelem,
Hogy én, cserében, adjam át egészen
Törékeny, gyenge, gyarló életem.

3. Kezén azért lett seb, hogy ölelhessen,
Hogy oltalmazzon bajon, vészen át.
Lábán azért, hogy énértem jöhessen
Láthassam én is menny dicső honát.

Szent szívén azért, hogy Ő szerethessen,
Szerelmes szíve boldoggá tegyen.
Szenvedett halált, gyalázatot értem,
Hogy nekem örök életem legyen.

4. A drága, jó Atyához nyitott utat;
Ez út nekem is Golgotán vezet,
Boldogan megyek Jézus nyomdokában,
Mert az út végén drága cél lebeg.

Oly dicső, égi glóriának fénye,
Ragyogja be az örök életem,
S az égi Bárány dicső énekével
Zenghetem örök dicséretemet.

Home