Moábnak mezején

1. Moábnak mezején

Oly forrón süt a nap,

Csendben és szótlanul,

Három bús nő halad.

Gyászfátyol arcukon,

Szemükből könny fakad.

Ó, özvegyek Ura,

Vedd fel a gondjukat!

2. Egy válaszút előtt,

Megáll a bús anya,

Megszólal: „Lányaim…”

S itt elcsuklik szava.

Szegény özvegy vagyok,

Semmim nincsen nekem,

Térjetek hát haza,

Ne jöjjetek velem!

3. Az egyik csókot ad,

Honába visszatér,

A másik ott marad,

Szent hűséget ígér:

„Ne küldj el engemet,

Nem hagylak tégedet,

Néped az én népem,

Istened Istenem.”

4. Előttük Betlehem,

S egy áldott vőlegény,

Ó, Ruth, te boldog nő,

Nem vagy immár szegény.

Előtted bár sötét,

Borús az életed,

De szent hűségedért

Jutalmad megnyered.

5. Júdának mezején

Oly forrón süt a nap,

Az aratók után

Egy gyenge nő halad.

És gyűjti szorgosan

Az elhullott kalászt,

Míg Isten ad neki

Egy hűséges Boázt.

Home