Sokszor úgy érzem, összeroskadok

1. Sokszor úgy érzem, összeroskadok,

Többé nem lesznek jó és szép napok,

Nem süt rám a napsugár,

Nem lesz többé tél se nyár,

Lelkem terhével egyedül vagyok.

Éjszakák törnek rám,

És én úgy érzem, megfojt a magány,

Félelem, fájdalom kínozza lelkem,

Hogy el sem mondhatom.

2. Megpróbáltam, hogy nagy dolgot teszek,

Minden emberhez nagyon jó leszek,

És ha megbántanak,

Nem lesz szívemben harag.

Ez sem oldotta meg a terhemet.

Mit tegyek ezután?

Mikor tűnik fel újra a szivárvány?

Lesz-e még megoldás?

Vagy csak a négy fal vesz körül,

Semmi más?!

3. Van egy út, amit Isten készített,

Csak ott lelsz nyugtot és békességet,

Ez az út a kereszt, ahol Isten szent Fia

Minden emberért életét adta!

Még ma jöjj, ahogy vagy,

Hisz Jézus Krisztus téged is elfogad!

Félelem, fájdalom eltűnik végleg

S te élhetsz szabadon!

Home