Tavasz suhan a fák között
Tavasz suhan a fák között,
Köröttem csend egészen.
Szívem is csendbe öltözött,
A csillagokat nézem.
Sok százezer fényéveken
Szalad le fényük végig,
Egy pillanat, s tekintetem
Felemelem az égig.
Ezernyi égi láng,
Mind-mind az egy hírt hozza,
Nem vakon fut a világ,
Biztos kéz kormányozza.
És látnom kell, hisz ott ragyog
A fényes csillagokban:
Milyen parányi por vagyok,
Milyen nagy Istenem van!
Home