Úgy gyötört a szomj

1. Úgy gyötört a szomj

És nem volt erőm,

Már elhagyni kő fekhelyem.

Hiába volt sok vízmozdulás,

Ott feküdtem reménytelen.

Ó, miért is élnem,

Ha nincs reményem,

Tekints rám nagy Istenem.

Hát hiába volt sok vízmozdulás

Ha nem gyógyul az életem.

2. Az ünnep nap reggel

Hajolt felém

Egy fehér ruhás idegen.

Ó, nem ajkam szólt,

Csak könnyes szemem

És Ő megfogta hideg kezem.

Szent erő vonult át a testemen

És otthagytam bús fekhelyem.

A Bethesda fénylő tükrében állt

Az én gyógyító Mesterem.

3. Most szökdelj és ujjongj,

Van már erő,

Te nemrég még oly béna láb

És hagyd el most

Harmincnyolc év után

A Bethesda tornác falát.

Ó, dicső reményem,

Ezért kell élnem,

Felelt az én Istenem.

És elküldte Jézust,

Szívem urát,

Ki dicső Megváltóm nekem.

Home