Uram, mind jobban szeretlek,
Ahogy a napok telnek.
Szereteted áthatol
És a bensőm lángra gyúl.
Csendesen jössz mindig hozzám
És szelíden átölelsz,
Halk szavaddal bátorítasz,
Hogy sose csüggedjek el.
Nem taszítasz el magadtól, tudom,
Nem, te nem hagysz el,
Hűséged tart, mint a páncél
És én élek.