1. Jajszót hallok én, Búsan száll felém,
Át halmokon, erdők és völgyek ölén.
E jaj a pogányság szomorú éjéből
Tőr elő, fájdalmas, bús szívek mélyéből.
Jól hallom e jajt. Jól hallod e jajt.
Felelni rá mit fogunk mi majd?
2. A hang egyre szól, Megérti azt jól,
Kit Krisztus kimente az átok alól.
E hangban oly nagy, oly égő fájdalom van,
Panaszos vágyódás hangzik feléd abban:
E jajban, óh halld, a Jézus sóhajt.
Felelni rá mit fogunk mi majd?