Fölkelt a szép ezüst hold

1. Fölkelt a szép ezüst hold,

A csillag ezres égbolt

Oly tisztán tündököl;

Az erdő áll sötéten

Fehér köd ott a réten

Csodásan száll a légbe föl.

2. Mi csend borult a földre

Mit alkony leple föd be,

Meghitten integet,

Mint nyájas tiszta hajlék,

Hol nappalodnak terhét

Kialhatod, feledheted.

3. Nem látod-é a holdat?

Fél arca int,

mosolyg csak,

Pedig kerek s egész,

Van sok, mit itt az ember

Nem lát jól földi szemmel

Min épp azért, nevetni kész.

4. Mint gyenge földi féreg,

Kik bűn útjára tértek,

Mi nem sokat tudunk.

Sok csalfa képet űzünk,

Sok furfangot kifőzünk,

A céltól csak

messzebb jutunk.

5. Óh, add, üdvöd keressük,

Ne a mulandót lessük,

Ne kössön fénye meg.

Hagyj egyszerűvé válni

Előtted élni, járni,

Mint vidám gyermekek.

6. Ha jő a végső óra,

Fordítsd a kínt is jóra,

Óh, adj szelíd halált,

Ha innen elvezetsz te,

Oh, hadd jutunk egedbe

Úr Istenünk és jó Atyánk!

7. Feküdjünk házi népem,

Az Isten szent nevében;

Ott künn leselg a fagy.

Bocsásd meg bűneinket,

Engedj pihenni minket

Beteg szomszédnak álmot adj!

Home