1. Krisztusunk, Te úgy ígérted,
Visszatérted nagy közzel,
Csügg szemünk a néma égen,
Ám az éjben semmi jel.
Árva néped, várva Téged,
Égő mécset tartva áll,
Ám sötétség oltja mécsét,
Hogyha késnék a király.
2. Krisztusunk, Te késedelmed
Csak kegyelmet burkol az,
Volt e szó, mit visszavontál,
Mit Te mondtál, mind igaz,
Egy kevéssel, hogyha késel,
nagy tűréssel vársz csupán:
El ne vesszen köztünk egy sem,
megtérhessen mind ahány.