Megváltómnak keresztjén

1. Megváltómnak keresztjén

Bizton vagyok, tudom,

A Felségesnek árnya véd

Forró, sivár úton.

Itt leltem édes menhelyet,

Hol szívem meg pihen,

Kifáradt bár a szenvedés

Nehéz küzdelmiben.

2. Ó, Biztos, édes otthon,

Kipróbált sziklaszál,

A szentség és az irgalom

Örökre frigyben áll!

Mint Jákob egykor látok itt

Létrát, mely égbe visz,

Az Úr keresztje ég felé

Nyit utat nékem is.

3. Az Úr keresztje mellett

Nem rettent a halál,

A Jézus drága vériben

Szívem nyugtot talál.

És Ő kitárja karjait,

A bűnöst mentni kész,

s az égre int, hol vár reánk

Örökség, s drága rész.

4. Isten bárányát látom,

Szemem, ha föltekint,

Véres kereszthalálban ott

Szenvedni annyi kínt.

Két nagy csodát találok itt,

S a szégyen el pírit,

Isten szerelmét látom én,

S szívem nagy bűneit.

5. Kereszted csendes árnya

Borul folyvást fölém,

Te lettél napsugárom is,

Más fényt nem kérek én.

Omoljon össze a világ,

Mit tartozik reám?

Magamba nem dicsekszem én,

keresztedben csupán.

Home