Testvéreink, menjünk bátran

1. Testvéreink, menjünk bátran, hamar leszáll az éj,

E földi pusztaságban megállni nagy veszély,

Merítsünk hát erőt a menny felé sietni,

Nem állni meg pihenni a boldog cél előtt.

2. A keskeny útra terünk, ne rettentsen meg az,

Ki elhívott, vezérünk, tudjuk, hogy hű s igaz;

Mint egykor Ő tevé, most vele s benne bízva,

Arcát ki-ki fordítsa a szent város fele.

3. Ó emberünk, ha szenved, az jó nekünk, tudom,

Ki test és vérnek enged, az nem jár jó úton.

A láthatot ne bánd, oh, rázd, le mi kötözne,

Hadd törjön “én”-ed össze, menjen halálon át.

4. Zarándokokként járva legyen kezünk üres,

Csak terhet vesz magára, ki pénzt, vagyont keres.

Hadd gyűjtsön a világ, mi tőle el se kérjük!

Kevéssel is beérjük, s bennünket gond se bánt.

5. Az út el van hagyatva s borítja sok tövis,

Nehéz emelni rajta még a keresztet is;

De egy út van csupán, így hát előre bátran,

Keresztül minden gáton, hű mesterünk után!

6. Úgy járunk itt lenézve, mint ismeretlenek,

Sokan nem vesznek észre, hangunk se hallva meg;

De aki ránk figyel, az víg dalunkat hallja.

Dicső remény sugallja, mit ajkunk énekel.

7. Ha botlanak a gyöngék, segítsen az erős,

Hordjuk, emeljük önként, kin gyöngesége győz.

Tartsunk jól össze hát, tudjunk utolsók, lenni,

A bajt magunkra venni a földi életen át!

8. Menjünk vígan, sietve, hisz utunk egyre fogy,

Nap megy napot követve, s a test majd sírba rogy.

Csak még egy kis türes, ha ót híven követjük,

A láncot mind levetjük, vár ránk az égi rész.

9. Elmúlik nemsokára a földi vándorút,

Örök hazába, ki hű volt, mind bejut.

Ott vár angyalsereg, ott várnak mind a szentek,

Atyátoknál pihentek, megfáradt gyerekek.

Home