3. Nyughatatlan sok gond,
Íme, annyira ront,
Hogy nemsoká megemészt.
Ha nem szánja lelkem,
teremtő Istenem,
Sok bú, siralom elveszt.
Sőt én ellenségem
Csudálja, hogy engem
A föld is el nem süllyeszt.
4. Türnöm hát jobb lészen
mert még elővészen
Istenem szent Fiáért;
Bűnöm elfelejti,
Pokolra nem veti
Lelkem, ki hozzá megtért;
Bár súlyos kereszttel
Próbál és megterhel
Méltatlan életemért.