Hodolunk, Krisztusunk, nagy Királyunk!
1. Hodolunk, Krisztusunk, nagy Királyunk!
Mint hajnal az éji sötétből,
Mint fény fia mind, s a dalé.
Az égi ütemre megyünk mi
A Krisztus uralma felé.
Bár gyenge, de mégis erős had,
Az Úr diadalra segél,
Mert nagy lesz a gyenge,
szegény majd
És porba lehull a kevély,
Ha a Krisztus a föld ura lészen!
Zengjük meg ne szűnve hát,
Félelmen s reménységen át,
Bár letipornak, szóljon a dal:
„Ő az Urunk, hűk maradunk,
Krisztusnak élve s csak Krisztussal!”
2. Hodolunk, Krisztusunk, nagy Királyunk!
Jelszónk leragyog lobogónkról,
S áthatja a földet e fény:
Győzzön szeretet meg igazság
És vesszen a zsarnoki kény.
A nemzetek üdve a béke,
Jóség lesz a nagyhatalom,
Mely vértelenül diadalt nyer
S megszűnik a bűn uralom,
Ha a Krisztus a föld Ura lészen!
3. Hodolunk, Krisztusunk, nagy Királyunk!
A völgybe, az éji homályba,
A bűn szakadékiba szét.
Visszük mi a mennyei oltár
Lélek hevítette tűzét.
És hol ma pogány, hideg ék van,
Ott fölragyog a virradat,
Feltámad, erőt nyer a szent ott
És gyengül, elernyed a vad,
Ha krisztus a föld ura lészen!
4. Hodolunk, Krisztusunk, nagy Királyunk!
A földünk levetendi a gyászt majd,
És zengve, ragyogva kereng,
S fölcsendül, íme, a teremtés
Szent dallama és vele zeng;
Mint hajnal az éji sötétből,
Mint fény fia mind, s a dalé,
Az égi ütemre megyünk mi
A Krisztus uralma felé,
Mert a Krisztus a föld ura lészen!
Home