1. Tövis, te drága tövis,
Ha fájna tán neked,
Hogy nem zeng dalnok rólad is,
Fogadd az éneket!
Se rozsa, se kert liljoma
Azt meg nem érte lám,
Hogy, mint te, ott fenn nyíljon
a Kereszt magaslatán.
2. Vidit ugyan szemet, szívet
Sok lányfej ékeként,
Te vérvirággal díszíted
Az égi vőlegényt.
Kínjára ott a Golgotán,
Mint nefelejcs borulsz
S menyasszonyának homlokán
Dicsrózsaként virulsz.