Egykor Dávid nemes városában

1. Egykor Dávid nemes városában,

Istállóban a jászol fölött

Szent asszony viraszta bánatában.

Kis gyermekkel karjai között

Mária volt, az édesanya,

Jézus Krisztus kicsinyke fia.

2. Égből jött e bűnös, rossz világra,

Ő az Isten, mindenek Ura.

Istálló volt fényes palotája.

Bölcsője a juhok jászola.

Együtt élt a koldusokkal,

nem vigadt az angyalokkal.

3. És míg gyermek volt,

híven követte Apja anyja jó intéseit,

Azt a szegény asszonyt úgy szerette,

ki gondozta gyermek éveit.

Minden gyermek Őt kövesse,

Édes anyját, apját úgy szeresse.

4. Jézus, gyermekéveink példája,

Napról-napra lassan nagyra nőtt,

Gyenge volt, bánat is szállt rája,

Könny-mosoly mind jól ismerte őt,

most azért érzi minden gyászunk,

Most is osztja a mi boldogságunk.

5. Egyszer majd meglátjuk Őt az égben

Mint drágán megváltott népei,

Mert a gyermek oly szelíd, oly kedves,

ő a mi Urunk s mi hívei.

Kézen fogva visz magához,

mennyországba, örök sátorához.

6. Többé nem az istálló homálya

Rejti őt s a juhok jászola:

Ő az égnek koronás királya,

Nagy Istennek dicső, szent fia;

Üdvözültek lelkei

Fény ruhában hódolnak neki!

Home