Te fény, mit Krisztus áldott kebelén

1. Te fény, mit Krisztus áldott kebelén
Oly biztatóan tündökölsz felém,
Velem vagy mindig nappal s éjszakán,
ne hagyj el engem, óh, ragyogj reám!
Nélküled éltem gyötrő küzdelem.

Szelíd sugár, szelíd sugár, maradj mindig velem!

2. Emlékszem jól, midőn megláttalak,
Az életem mélység felé haladt
S hol annyi lélek sírva bujdokol,
rettentő kínnal vár rám a pokol,
Vak éj borult rám, bús reménytelen.

3. Egy hang rezdült a pusztaságon át.
Szívem megérté megváltóm szavát.
A vesztő perc midőn elérkezett,
Éreztem Krisztus, jól tevő kezed.
Fény tört elő zordon fellegen.

4. Oh, mint derült fel éltem reggele!
Angyal himnusszal lett az ég tele,
Hogy nem tekintve annyi bűnömet,
Az öröklétre hívott engemet.
A véghetetlen égi kegyelem.

5. Azóta békés, boldog szívem,
Meg nem zavarja csendjét semmi sem;
Enyém az Úr szerelme rám ragyog,
S amíg csak élek, az övé vagyok,
Örök kegyelme véd meg szüntelen.

6. Tudom, nagyon végtére lehajol,
S halotti ágyam készül valahol,
Megjő a perc, hol sírom vetve áll
S megfáradt testem csendes mélybe száll,
Ha alszom lenn, a nagy hosszú éjelen.

Szelíd sugár, szelíd sugár maradj ott is velem!

Home





Next song