Én szívem, rajta hát

1. Én szívem, rajta hát,
Vesd el a földnek terhét.
Ott fenn hazád, ott vár Atyád, ott vár a Bárány!
Istened orcáját
Most hogy is szemlélhetnéd,
Ám de megzendülhet a dal szíved hárfáján.

Ó, ne sírj többé! Örvendj örökké!
Lásd, menyegzőjére
Téged is hív Jézus!
Készen tartja néked Égi örökséged.
Élet koronája kezében ott vagyon.
Istennek irgalmát zengd vígan én dalom!

2. Feltámadott az Úr! Élek halála árán:
Szinről-színre egykor
Istenem megláthatom!
Szomjam lecsillapul,
Jézusom, Uram vár rám,
Üdvnek lakomáját megteríti gazdagon.

Nékem, tudom, ád Égi koronát.
Az ő igazsága menyegzői ruhám.
És mind a bűn, mi ront,
És mind, mi tép, a gond.
Semmivé eloszlik, szentségbe öltözöm.
Énekkel ajkamon az örök szent öröm.

3. Istenem trónján Néha látom ott távol
Örvendő szívvel megyek tovább utamon;
Néha elér hozzám angyalok karából
Egy-egy édes dallam s könnyebb minden búm s bajom.

Így míg itt töltöm Éltem a földön,
Uram kegyelmének édességét érzem.
Ha csak meggondolom, Mily jó lesz egykoron
Új énekkel ajkamon elébe állnom:
Földi élet terhe könnyebb a vállamon.

4. Fönt folyton hárfa peng.
Boldog mennyei karok
Istent dicsőítő himnuszt egyre zengenek.
Én bizony idelent Bűnös, elesett vagyok,
Ám a hála mégis dalra késztet engemet.

Hajt rá a lélek: Általa élek,
Golgotán vérével ki megváltott engemet,
Rajta ott fent, itt lent: Üdvöt adó Istent
Áldja mindörökké, dicsérje mindenki!
Ég és föld és tenger az áment mind zengi!

Home