Irgalmas Jézusunk keble és karja
1. Irgalmas Jézusunk keble és karja
Hű szíve tárva vár, várva vár rég
Miért veszne életed ott a viharba
Bár az üdv réve int hívón feléd.
Jézus így szólongat: jöjj hozzám, jöjj el.
Bűnterhelt szívedet add nekem át.
Jól tennéd-e ha nem hallgatnál arra
Ki érted áldozta ön-önmagát.
2. Ö békéltette meg mind-e világot
Életén nyerte meg váltságodat
Szögektől átjárva függött a fán ott,
S lett mindőnk bűnéért szent áldozat.
Vérével törli el mind a mi vétkünk
Golgota fáján az ítéletet
Ő a bíró halt meg önmaga értünk
S immár az üdvösség miénk lehet.
3. Indulj hát bűnös és vedd a kegyelmet
Téged az irgalom bősége vár
Míg régi Ádámot bűnben veszteglett
Im az új boldogan megváltva jár.
Miért térne vissza a rab, ha szabad lett
Önként rab életre szánva magát?
Nem! Inkább zengjük kegyelmes Atyánknak
Szívből a hála dalát.
4. Hűséges Úr lelkem jegyese Jézus
Váltságod, érdemed mind az enyém
És te sajátodnak ismersz el mindig.
Ezt hiszem s boldogan áldalak én.
Kárhozat útjáról hívtál ki engem
El többé senki sem ítélhet már
Ujjongó énekkel egyre csak zengem.
Vége a rabságnak száll a madár.
Home