Kéklő tengernek partján
Kéklő tengernek partján, ott, hol mosoly'g az ég.
Ott, hol illattal, fénnyel van telve a lég,
Ott, hol zeng a madárdal, fény árad szerteszét;
Ott kérdezte meg Jézus: mondd szeretsz-e még?
Uram, tudod jól, szeretlek én,
A Tied lettem s Te az enyém.
Tied a szívem, az életem.
Én Uram Jézus, hű Mesterem.
Jézus megkérdi újra: Péter, szeretsz-e még?
Érted jöttem a földre, mert szeretlek rég.
Érted ontottam vérem ott fenn a keresztfán.
Mondd hát, szeretsz-e engem, mondd meg igazán.
Mit mondjak neked én, Jézusom?
Szeretlek Téged szívemből nagyon,
Nem vágyom másra, nem sohasem.
Csak veled élni hű Mesterem.
Harmad ízben is kérdi: mondd hát szeretsz-e még?
Nem tagadsz-e meg újra, mint előbb tevéd?
Mondod-e még majd egyszer, nem, nem ismerem Őt?
Nyílik-e átokra ajkad egy cseléd előtt?
Ó, Uram, kérlek, könnyezve én,
Bocsátsd meg nékem mit vétkezém.
Ismered jól Te az én szívem
Tudod, szeretlek hű Mesterem.
Home