Vándorutam álmodozva járom

1. Vándorutam álmodozva járom,

Lelkemen borong a fájdalom.

Éjszakán is elkerül az álom,

Akkor is a szívem fájlalom.

Refrén:

Lásd Uram, hogy bűnöm, mint a tenger!

Néha majdnem összeroskadok!

Nézd előtted áll egy bűnös ember,

Szánj meg ó, mert méltó nem vagyok!

2. Ködbe tűnt a szívem tarka rétje,

Bánatom az égig tornyosul.

Zord magányom kínzó éjsötétje,

Szívet tépő módon rám borul.

3. Golgotán hullt értem is a véred,

Értem hordtál töviskoronát.

Véred által nyertem el kegyelmed,

Megfizetted bűneim díját.

4. Éjszakán már nem kerül az álom,

Minden gondom Néked átadom.

Vándorutam most már veled járom,

Tudom készen vár az otthonom.

Home