Zarándok utamon

1. Zarándok utamon haladva én

Amikor ellankadok,

Megfáradt szemem a távolba néz,

Felém egy szebb hon ragyog.

Refrén:

Ott ragyog hervadatlan koronám,

Int felém az égi kar.

Megváltóm ott szeretve vár reám,

Ó, bár csak mennék hamar!

2. Bár göröngyös, tövises is az út,

És a kereszt oly nehéz,

Lábam is vérzik könnyes két szemem

Mégis a távolba néz.

3. Hogyha az ellenség tör ellenem,

Remegve megállok én,

“Légy bátor, én veled vagyok”,

Hangzik Megváltóm szava felém.

4. Vággyal a szívemben így folytatom

Utam, feléd szép hazám,

Míg végre benned megpihenhetek,

Harc és szenvedés után.

Home