Én voltam az országútnak vándora

Én voltam az országútnak vándora
Jártam ott hol ember ritkán járt
Nem volt titka hegynek völgynek előttem
De nem tudtam, hogy mi a boldogság.

Én voltam a széles útnak vándora
És velem járt még sok-sok jó barátom
De elhagytak mert bajba jutott életem
És rájöttem hogy ez nem boldogság.

Most én vagyok a keskeny út vándora
Biztos célba jutok szűkös innen
Egyetlen hű igaz jó barátomban
Jézus Krisztus aki elkísér.

Ő benne élek, ő meg énbennem
S az énekem messze száll,
Ő benne élek, ő meg énbennem,
S az énekem oly messze száll.

S benne élek, ő meg énbennem,
S az énekem messze száll,
Ő benne élek, ő meg énbennem,
Most már tudom, hogy ez a boldogság.

Home