Ó, mint leszünk, hogyha egykor

Ó, mint leszünk, hogyha egykor Kánaánba érkezünk,

E sok földi szenvedésből mi mindent elfelejtünk.

KAR: Ottan zengünk halleluját, halleluját

Éneklünk halleluját, halleluját az Úrnak.

Keletről és napnyugatról összefogunk majd jönni

Középen nagy Megmentőnket dicsben fogjuk szemlélni.

Azért addig hű testvérek imánkban buzgók legyünk,

Hogy bejussunk Kánaánba megnyerve ígéretünk.

Ama kedves pillanatig igyekezzünk még jobban

Mert nem tudjuk mely órában jön az Úr jutalmunkkal.

Akik itt hűn törekesznek, bő lesz annak jutalma

Megkoronázva majd őket, csodálják az angyalok.

Testvéreim, ha vigyázunk és az Úrhoz kiáltunk

Csak Ő könyörülhet rajtunk meghalván imádságunk.

Megmutatta nagy irgalmát, mikor mennyből leszállott.

Bününkből hogy szabaduljunk érettünk megadózott.

Most azért hát hű testvérek szenteljük életünket,

A mi Urunk Jézusnak aki felvon bennünket.

Míg tehát e földön élünk, Őtet el ne feledjük,

Úgy ha itt hagyjuk e létet Őnála megjelenünk.

Home