Lihegve, mint az üldözött vad

Lihegve, mint az üldözött vad, elepedek, ím, szomjasan.

1. Lihegve, mint az üldözött vad, elepedek, ím, szomjasan. És térdeim már roskadoznak, ah hova, merre? Nem tudom. Sarkamba bűneim falkája, uszítva hajt, kerget halálra, elernyedt szóm neved kiáltja: Uram, irgalmad szomjazom!

2. Éhszomjtól elgyötörve testem, lelkem magam marcangolom; ki támogat, hogy el ne essem, ki enyhíti a nyomorom? Leszáll az alkony ködös árnya, ah, kimerült a tépett gálya, fáradtan libben vitorlája: Uram, irgalmad szomjazom!

3. Te vagy az üde tiszta forrás, te enyhíthetsz csak szomjamon. És távol tőled a megtorlás, mert magad vagy az irgalom. Levedlik a bűn sötét hámja a lélekről, mely szánja, bánja; lelkem üdvét csak tőled várja, uram, irgalmad szomjazom!

Home





Next song